> ## Content Index > Fetch the complete content index at: https://www.opendemocracy.net/llms.txt > Use this file to discover other available public pages before exploring further. # Hungarian Originals: three poems - URL: https://www.opendemocracy.net/en/hungarian-poems-2810jsp/ - Published: 2005-09-06T23:09:00.000Z - Updated: 2026-04-17T11:51:33.000Z - Author: Edwin Morgan - Tags: #en, #Migrated, #Import 2026-04-09 19:17, #ImagesUploaded **Magyarok** **Sándor Weöres** Ezer évig a Duna partjén ültem és sírtam. Ekkor egy iszapgöröngy a talpam alatt megmozdult síkosan, varangyos sár, fölém hajolt és szeliden köszöntött: \-Nézz rám! Megismered önmagad? Tövises folyószegélyen az éles napsugár kegyetlen aratásában és a vacogtató ködben, a fényességben: lábam alatt hevert susogva, habok holt terhe, vállról levetett zsák, és meg se pillantottam; mellettem asszonyom már szinte sátrat vont fölénk, de csak mi láttuk, s a parti homokból langost sütött, amíg pásztorkutyám, fekete-hímes sárga lárvában, mint egy örök isten, a változó holdra kiáltozott, fölöttem Esztergom s Visegrád kõ-melle dörgött, Szentendre tarka népe zsivajgott, s a Naphegyen áldozó kelták, római jövevények, dobogó patkók, Vu-vang, Frauendienst, Rinascimento, a Rózsák apjának türbéje, acélhidakból szõtt Budapest, mind álmomban vonultak el, mert ébren se hittem a szememnek - de akit ezer évig meg se piliantottam, most íme fölem hajolt, arca helyén homály s a habok sarló-csapásai, semmi más, és méginkább sírtam, mert – úgy véltem – eleven vérbõl fakadtam, mint az állatok. Kézen fogott, vezetett minket: a barnán füstölgõ revlampak partra- bukó piros idomait csipkésre hasogatta kis csoportunk. A lerombolt híd tövén a kompot sötétben értük el. **Hungarians** **translated by Edwin Morgan** A thousand years I sat on the bank of the Danube and wept. Then a clump of mud moved under my feet, slithering, a mud frog, leant over me and quietly asked: ‘Can you recognize yourself? Look at me!’ The riverbank was thorny, with its relentless harvest of spiky sunshine and shivery fog and light; it lay whispering at my feet, a deadweight of froth and foam, a sack shouldered off, and I even failed to notice; beside me, my woman had just set up a tent over us, not that anyone else saw it, and she baked doughnuts from the sandbank, while my collie, in a black-striped yellow grub, shouted like an immortal god at the phases of the moon, above me. the stony breast of Esztergom and Visegrád was roaring, the jazzy throng, Szentendre was in full cry, and the Celts offering sacrifices on Naphegy, invaders from Rome, horseshoes clattering, Vu-Vang, Frauendienst, Renascence, the tombstone of the Father of the Roses, Budapest woven of steel bridges, all passed in my dream, since how was I to believe my waking eyes - but what it was I missed for a thousand years now leant over me, its face replaced by a cloud, by hammer and sickle of froth and foam, by nothing else, and I wept even more, since I was sure I had living blood in my veins, like the animals. It held my hand, led us out: our little group was clad in the red shapes of the smoky brown harbour lamps which made a frill as they wavered over the bank. We reached the ferry at the end of the broken bridge in the dark. Lovers, André Kertész © Estate of André Kertész back to top **Russell Square, Tavistock Place** **Deszõ Tandori** *In mem. Virginia Woolf* És társai. Nem „a falka”, mely csaholhat \- „barátok, írótársak, kritikusok” -, nem érheti utol, írta, legálabb – írta – szabad vagyok. Nem. De társai, mindazonáltal. 1986 õszen majdnem ott laktam négy hétig a Bloomsbury-negyedben, az õ körük holt kõ por-elevene közt. Kofferokkal, táskákkal megrakodva, a legolcsóbb szállodák egyikében, közel a Museumhoz és az impresszionisták Gyûjteményehez, Az utolsó öt perc döntött, az úgynevezett szív. A szárnyak; maradjak a földön Fekszem a földön, itt a szobában, köles és por és száraz füvek és tollak közt, és ez lesz az üres öl, és egyedül leszek, mire megjön Õ, de nem megyek elébe. Köveket nem kabátzsebembe teszek, és nem akarok már kiúszni a nagy Tengerbe, melynek Hullámai felett még a világítótoronytól is tartok, az elemektõl, a földtõl, elég, hogy oda kerülnek a társak, itt, messze minden elutazástól. A szoba üres lesz, Õ pedig, aki Jön, érintés lesz, mint Szpéró \- „fel nem idézheti stb.”, ez u. a. kb., etc. – lába a csuklómon – „utõerem” -: nyugodj, felháborult szellem, nyugodj, Öreg Lény, mondom neki. Aki Eljössz Értem. De addig, hidd el, maradnom kell. Maradok. Ég veled. Holt úszó, kavicsaim sírjaik elcsitultára hordom; szó: élek. **Russell Square, Tavistock Place** **translated by Edwin Morgan** *i.m. Virginia Woolf* And associates. Not the baying pack, you know, ‘friends, writers, critics’ – none of them can catch him up, you see – he wrote – I am free. No. But still, his associates. Autumn 1986 found me almost living for four weeks in Bloomsbury, in the living dust of their dead stone Circle. Laden with bags and cases, in one of the cheapest hotels, next to the Museum and the Impressionists. The last five minutes saw the cut-off point; it is called the heart. The wings; I should stay earthbound. I am lying on the ground, here in the room, it is thick with dust, millet, dry grasses, feathers, it will be the empty pen, and I shall be alone when He cometh, but give him no greeting. I shall not fill my pockets with stones, I reject swimming out into the Main, I am wary even of the lighthouse over the Waves, of the elements, of the earth itself, well, let the associates end up there or here, far from all farewells. The room will be empty, and He who cometh will be a touch, like Spero – ‘I cannot remember, etc.’, this is i.e. circa, etc. – his foot on my wrist – ‘my artery’ – calm down, unquiet spirit, calm down, Old One, I tell him. Who Cometh for Me. But till then, believe me, I must stay. I stay. Farewell. Dead swimmer, I wear my stones to redeem their gravestones; word; I live. Melancholic Tulip, André Kertész, 1939 © Estate of André Kertész back to top **Balaton** **Krisztina Tóth** Nem akartam hogy õsz legyen megint itt vagyunk a kert is rábólint tilosban futó idõ megállt a túlba így vitt maradni kéne még azt súgja jól van bólint a bodza is alacsony napba bámulsz felállsz lassan lemész a stégre nyugágyak bent a villany is lecsapva õsz van és délután sietni kéne hová pedig a táskát összeraktam valamit egyszer úgyis itt felejtünk meleg a fal úgy ég az õszi napban lopott napunk ahogy nemrég a testünk Nem akartam hogy õsz legyen megint itt egy hosszú szál inkább ki kéne húzni harminchárom éves vagyok pedig mit kéne tennünk mondod ki kéne húzni de meddig még szeretsz és úgy öregszem ahogy a kert apránként észrevétlen csak most nem hogy a fejem az öledben fekszik a nád ledõlt sohase értem tetten még az idõt amikor színt vált épp a levél a szemed is néha barna néha meg mikor a szerelem színt vall mélyzöld színû hullámmal dob a partra Nem akartam hogy õsz legyen megint itt érjen gyümölcs savanykás íz utol fordult az út de most a fák behintik hosszú nagyon induini ez a cél ne érjen itt inkább vigyél magaddal ha fordul is ha érni kell hát érjen véget múljon mi integet marasztal el végleg és most ne rajtunk ne tétlen múljon levél varázslat hogy lehulljon rólunk mi tart még – vissza nem találhat magába út hogy útrakeini tudjon csak úgy léphet mint víz színére lábad **Balaton** **translated by Christopher Whyte** I didn’t want it to be autumn once more here we are the garden too nods in agreement time running through forbidden territory came to a halt conveyed us into the beyond we should stay longer a whisper everything’s OK the elder’s nodding too you stare into the low sun slowly get up make your way down onto the makeshift platform the deck-chairs are inside the el- ectricity’s switched off it is autumn afternoon we have to rush but where to still my bag is packed sooner or later we are going to forget something here the wall is warm our stolen day burns in the autumn sun just as our bodies did only a while ago I didn’t want it to be autumn once more here one long hair needs to be pulled out and I am thirty-three what should we do you say it needs to be pulled out but how much longer are you going to love me I’m getting older like the garden, bit by bit nobody notices though not now while my head’s lying in your lap the reed is flattened I have never caught time unawares before just when the leaves are changing colour your eyes too are sometimes brown sometimes when love reveals itself and I am washed up on the lake shore with a dark green wave I didn’t want it to be autumn once more here let it catch up with us the taste of overripened fruit the road has turned the trees are shedding endlessly departure that’s what matters but don’t let it catch hold of me here take me with you if it turns if catching up is crucial well let there be an end of it let what invites to linger pass on though not us now let the leaf’s passing not be useless magic let what keeps us still fall from us – the road cannot find the way back to itself can only step like your foot on the surface of the water ![Underwater Swimmer](https://storage.ghost.io/c/3f/80/3f804bea-4b2d-4ddf-9ff0-6ec7d0afa5fa/content/images/2026/04/Andre-Kertesz-Underwater-S_gZKDNio-1776425894811.jpg) Underwater Swimmer Underwater Swimmer, André Kertész, 1917 © Estate of André Kertész “In our home for blind monks and beggars Kertész is a seeing brother”Paul Dermée, 1927 back to top *With thanks to* [*Carcanet*](http://www.carcanet.co.uk/?ref=opendemocracy.net) *and Robyn Marsack at the* [*Scottish Poetry Library*](http://www.spl.org.uk/?ref=opendemocracy.net)*. “At the end of the broken bridge: XXV Hungarian Poems, 1978-2002”, edited by István Turczi and with an introduction by Béla Pomogáts is available to purchase* [*here*](http://www.carcanet.co.uk/cgi-bin/scribe.cgi?book=1857547969&ref=opendemocracy.net)*.*