Újságot olvasó férfi 2012 május 21-én. Fotó: Flickr/Frank Knaack

Mindannyian úgy hisszük, tudjuk, mi a “fake news”. Azonban a felfogásod nagyban befolyásolja az, hogy támogatod vagy utálod Donald Trumpot, igennel vagy nemmel szavaztál a Brexitre, vagy hogy kik Facebook-on az ismerőseid. Kevesebb, mint 18 hónap leforgása alatt ezt a kifejezést annyira annyira sok mindenre értették, és annyira elhasználták, hogy jelentése kiürült:

Wow, so many Fake News stories today. No matter what I do or say, they will not write or speak truth. The Fake News Media is out of control!

Amikor a meg nem írt sztoriból lesz hír, az HSBC támogatásával

2015-ben, még mielőtt a “fake news” divatossá vált volna, egy nagyonis valós történet robbantott az openDemocracy. Nagy visszhangot váltott ki Peter Oborne lemondása a Daily Telegraphtól, miután a publicista azzal vádolta az újságot, hogy a szerkesztőség szőnyeg alá söpört egy, a Telegraph egyik fontos hirdetőjével, az HSBC bankkal kapcsolatos tényfeltáró anyagot.

Oborne, aki egyike Nagy-Britannia legnépszerűbb konzervatív politikai elemzőinek, arra is rávilágított, hogy ez a fajta “szerkesztőségi védelem” az újság számos nagy hirdetőjére, például a Tesco áruházláncra is kiterjedt. Jay Rosen, a New York University tanára szerint a cikk “az egyik legfontosabb anyag, amit újságíró írt az újságírásról mostanában”. A beszámoló arra késztetett más médiaorgánumoknál dolgozó újságírókat, hogy előjöjjenek hasonló, szerkesztőségi munkába való beavatkozásról szóló sztorikkal.

Mi történt ezután? Tudunk róla, hogy bár a Telegraph nyilvánosan tagadta a vádakat, a sztorinak hatása volt a szerkesztőségre. Belső források megerősítették, hogy korábban a Telegraph egyes döntéshozói húzodoztak olyan cikkek publikálásától, melyek kedvezőtlen színben tüntették fel a náluk reklámozó cégeket. Az újság nyilvánosan ígéretet tett arra, hogy olyan új szabályzatot dolgoz ki, mely világosan elkülöníti a szerkesztőséget a hirdetési osztálytól.

Miután két, hirdetőit kellemetlen fényben feltűntető cikket törölt, a Buzzfeed is kritikák kereszttüzében találta magát, és arra kényszerült, hogy tisztázza a hirdetési politikáját. Több hasonló vád merült fel, miután a botrány arra késztette az újságírókat, hogy utánajárjanak a Telegraph és az újság kiemelt hirdetői közötti viszonynak. Időközben a Guardian megírta, hogy az HSBC hasonló módon próbált nyomást gyakorolni rájuk, hogy állítsanak le egy, a bank számára káros témát.

Azt is tudjuk, hogy gyakorlatilag itt megállt a lavina, hamarosan minden a rendes kerékvágásban ment tovább.

A mi kis mocskos titkaink

Az, hogy az anyagi érdekek folyásolják az újságírók munkáját – meghatározzák miről írnak, és hogyan – nagyon régi probléma, és egyike az újságírás kis mocskos titkaina. Azonban a hagyományos bevételi modellek összeomlásával drámaivá vált a szerkesztőségek kiszolgáltatottsága a hirdetők és a tulajdonosok fele.

A káros befolyás ellehetetleníti a bankokkal, nagy gyógyszergyártókkal, élelmiszeripari óriásokkal, olajipari játékosokkal, villamos energia-szolgáltatókkal és más nagyvállalatokkal kapcsolatos tényfeltárást.

1. Lásd például Crina Boros cikkét arról, hogy miképpen befolyásolták a romániai média nagy részét a megosztó verespataki bányaberuházással kapcsolatban.

2. Lásd a “Climate Unspun” projektünket, mely azt mutatja be, hogy mennyit költöttek az olajipari cégek PR-ra a párizsi klímacsúcs alatt.

3. Lásd Lucy Kellaway egy cikke miatt panaszkodó PR-igazgatónak adott, humoros válaszát a Financial Timesban.

Mindent összevetve elég kevés újságíró hajlandó nyilvánosan beszámolni arról, hogy mi történik a kulisszák mögött. Sokak félnek attól, hogy milyen hatása lehet karrierjükre egy ilyen kiállás.

És van ennek egy még nehezebben megfogható oldala is: a “native advertising”-nek nevezett, a valódi hírtartalmaktól nem elkülönülő szponzorált tartalmak népszerűségének a növekedése. Ezt a marketing-technikát egy sor iparág kedveli, a gyógyszeripartól az energiaiparig, az élelmiszeripartól a szépségiparig.  Ma már gyakran azt is nehéz ellenőrizni, hogy egy publikáció reklám-e vagy sem.

Ugyanígy ritka az, hogy egy újságírók feltűntessék, hogy ki fizette riportútjukat. Sok riporter ma párhuzamosan készít szponzorált tartalmakat és híranyagokat a szerkesztőség számára, ezáltal pedig még inkább elmosódik a reklám és az újságírás közötti határ.

Világszerte egy sor civil szervezet remek munkát végez azzal, hogy dokumentálja az újságírók biztonságát fenyegető veszélyeket, valamint a sajtószabadságot fenyegető törvényeket. Ugyanakkor a médiát ért kereskedelmi befolyást nem igazán követik módszeresen – annak ellenére, hogy ennek is súlyos következményei vannak a sajtószabadságra.

Bemutatkozik az openMedia

Ez az oka annak, hogy útjára indítottuk az openMedia kezdeményezést: egy olyan projektet, melynek célja utánajárni és kideríteni azt, hogy hogyan befolyásolják a hirdetők a szerkesztőségi döntéseket Európa 47 országában. Később ezt a kezdeményezést ki szeretnénk terjeszteni az európai kontinensen túlra. Mindezt 18 hónappal ezelőtt, Trump, Brexit és a “fake news” mánia előtt álmodtuk meg – ezek az események méginkább indokolttá tették a projektünket.

Az openMedia projektcsapat – jómagam James Cusick és Crina Boros, valamint a projektünk partnerei, az Index on Censorship, a londoni King’s College, valamint az European Federation of Journalists elköteleztük magunkat amellett, hogy utánajárjunk a médiaorgánumok hirdetőkkel szembeni részrehajlásának, és a kereskedelmi jellegű cenzúrának. A hatalommal való visszaélés olyan eseteit szeretnénk feltárni, melyek eddig rejtve voltak, és szeretnénk nyilvánosságra hozni olyan eseteket, amikor a szponzorált tartalom és újságírás közötti határ elmosódott.

Tisztázni szeretnénk, célunk nem csak az, hogy nem etikus, anyagi érdekeiket előtérbe helyező újságírókról és médiaorgánumokról lerántsuk a leplet. Ha megkérdezzük az újságírókat melyik anyagukra a legbüszkébbek, a válaszuk az lesz, hogy arra, mely pozitív változást idézett elő. Arra szeretnénk ösztönözni az újságírókat, hogy tartsák szem előtt a közérdeket témaválasztáskor, és segíteni szeretnénk őket, hogy munkájukat szabadon és kiegyensúlyozottan végezzék. Bátorítani szeretnénk azokat a közérdekű bejelentőket, akik hozzásegítenek ahhoz, hogy egy szabadabb, több erőforrással rendelkező sajtónk legyen.

Azonban itt sem állunk meg. Partnerünk, a londoni King’s College olyan digitális eszközöket fejleszt, mely segíti az olvasókat alaposabban tájékozódni a hírforrásaikról, az újságírókat pedig arra ösztönzi, hogy átláthatóbbá tegyék a médiaorgánumukat. Arra használjuk majd az így megszerzett tudásunkat, hogy egy szabadabb és átláthatóbb médiaiparért küzdjünk.

Azonban ahhoz hogy mindezt megtehessük, minél több, szakmáját gyakorló újságíró segítségére van szükségünk. Az OpenMedia jelenleg egy névtelen és a közléseket bizalmasan kezelő felmérést folytat, melyben európai újságírókat kérdezünk tapasztalataikról, illetve arról a nyomásról, amit hirdetők gyakorolnak a szerkesztőségekre.

A rendelkezésre álló válaszokból kitűnik, hogy gyógyszeripari-, építkezési-, IT- valamint energiacégek nagyban befolyásolják, hogy mi az, ami róluk megjelenik, és mi az, ami nem. Egyes válaszadók öncenzúráról számoltak be, vagy pedig arról, hogy feletteseik arra kérték őket, ne írjanak egyik vagy másik nagy hirdetőről. Sok országból érkezett olyan jelzés, hogy az egymással összefonódó politikai és üzleti érdekek befolyásolják, mi jelenik meg és mi nem.

Projektünk ma indul. Arra kérjük az újságírókat, hogy minél többen töltsék ki a kérdőívünket, és mondják el, mit tudnak erről a témáról – akár névtelenül is. Nem deríthetjük ki mi folyik a médiában, nem állhatunk ki a sajtószabadság és a médiaorgánumok anyagi függetlensége mellett, ha nincsenek bizonyítékaink arra, hogy hol, mi történik.

Hangsúlyozzuk, bármilyen módon szeretnél velünk információkat megosztani, kilétedet és az átadott információkat bizalmasan kezeljük. Egész Európából keresnek újságírók, mert bíznak bennünk, és tudják, hogy munkánk során semmi olyasmit nem teszünk, ami veszélyeztetné az ők munkahelyüket vagy biztonságukat. Például partnereink a londoni King’s College-nél médiamonitoring szoftver segítségével úgy ellenőrzik a bizalmas információkat, hogy sem a munkaadó, sem más nem tudhatja meg azt, hogy megosztottad velünk ezt az információt.

Még több információ alább – illetve megoszthatod itt az információkat és dokumentumokat.

Kérünk, oszd meg ezt a lehető legszélesebb körben, főként az általad ismert újságírók között.

Köszönjük!

Mennyire szabad a sajtónk?

Újságíróként dolgozol? Szeretnéd ha a riporterek nagyobb szabadságot és védelmet élveznének? Ha igen, kérünk töltsd ki ezt a kérdőívet (akár névtelenül is).

Egy 47 európai országot felölelő felmérést végzünk, hogy felmérhessük, hogyan befolyásolja a médiát a hirdetők részéről érkező pénzügyi nyomás. Minden információt szigorúan bizalmasan kezelünk.

A felmérés itt →